A varas csak az az álmaimból, aki szebb és jobb volt már az első pillanatban. S nem Idősebb, fiazalabb, persze a tudatalattim menti a menthetőt, terhes ez a titok ezért vannak együtt.
Álmaimban azt is megkapom amit az éltben nem a velem való lojalitást mindenkitől akitől eddig nem kaptam meg.
a belsőm elengedte, elhiszi már ő os hogy van jobb. Itt meg senki, magamnak sem vagyok miért lennék másnál. S honnan tudom? Onnan hogy megint nem tornáztam, s zabáltam este.
csak lenne vége, az is jó hogy ha úgy mint a múlt egyes részei a ködös félhomályba vesznek, vagy a varvavárttal, vagy valami borzongató ébredéssel mint a mai.