A konklúzió:
1. Nem én idegesítelek, hanem az hogy azzal szembesülsz hogy nincs igazad, nem egy csapodár kurva vagyok, aki fűvelfával összefekszik. Te azt hiszed, hoztál egy kompromiszumot amivel nem vagy boldog, ez idegesít. Meg az hogy nem voltam hajlandó ehhez asszisztàlni. De nyertél, most már igen.
2. Hogy az a bajom hogy a gyerekekkel egyedül maradtam? Amikor együtt voltunk is egyedül voltam. Nem tudom miylen szűrőn látod az életed, de heti 5-6 napot dolgoztál 12 órában. Amikor apa meghalt és segítséget kértem a gyerekekkel, felhívtad a barátnőmet hogy komoly bajom van. Aztán egy koncert miatt elkezdődött a végítélet.
úgyhogy nem nem aza bajom, apaként nem voltál jelen sosem, most sem, ha aegítséget kérek hisztis vagyok és Te fasz.
3. sajnálod? Mit? Hogy egy értéktelennek tartott nő nincs melletted? Akit semmire sem tartasz, nemmis tartottál? De dühős vagy rá mert így is kell? Szerintem nem, én sajnálom, hogy egy ilyen embert tartok értékesnek, akinek nem jelentek semmit, csak egy élő pornofilmet.
4. s nem nem én akartam. S még mindig várom a köszönetet.
5. Azon leszek, hogy senki legyél a mi életünkben is. Egy idegen ahogy addig viselkedtél amig együtt voltunk. Egy oylannal aki átvert, megcsalt megalázott.
puszi, s ma még midnig de remélem már nem sokáig.